Mindig úgy gondoltam, hogy nem baj, ha nem vagyok tudós, esetleg mások szemében különcnek tűnhetek, de magammal és munkatársaimmal szemben egy dologból nem engedek: ha nekiállunk másoknak ételt készíteni, minden pillanatban a tökéletességre kell törekedni! A kovász, a tészta folyamatosan változik, hatalmas odafigyelést igényel attól, aki dolgozik vele. Ez elkötelezettség nélkül nem megy.
“Szeretném, hogy minél szélesebb körben terjedjen el az a szemlélet, hogy jó alapanyagokból lehet finom ételt készíteni. Legtöbbször ezek nem a távoli vagy legdrágább beszerzési forrásból vannak, hanem a gondos helyi termelőktől. Azt gondolom, az utóbbi években hazánkban gyors léptekkel, jó irányban haladunk az étkezés területén, de ez az út hosszú, rengeteget tudunk egymástól tanulni.” Szabi
2012-ben, amikor a Panificio il Basilico-t megalapítottam, mindent egyedül csináltam: segítség nélkül sütöttem, pakoltam ki a kenyereket, pékárukat a piacra és mindent magam adtam el. Nem volt könnyű időszaka az életemnek, valószínűleg ekkor kapcsolódott össze a nevem a „nem alvó pék” kifejezéssel. Minden nehézsége ellenére ez egy hihetetlenül boldog szakasza volt az életemnek!
Jelenleg a Panificio il Basilico három budapesti és egy veresegyházi üzletében, a Fehér úti pékműhelyben, a szentendrei és debreceni pékség-étteremben, tanfolyamainkon, külső helyszíneinken közel száz munkatársammal dolgozunk. Büszkén állítom, hogy a szaktudás mindenkinél elkötelezettséggel társul, így tudunk haladni a közös céljaink felé.
